Blog

kulturcsemege@gmail.com / +36 30 212 2851

Tekerés közben

Nagyon jól lehet elmélkedni. A bringa lassabb és sokkal kevésbé vonja el a figyelmet, mint a vezetés. Így marad idő megfigyelni az épületek részleteit is akár. Na pont egy ilyen eseményben, magasan ülve, flow-ban voltam, azaz menet közben A-ból B-be. És akkor megláttam őt. Azonnali szimpátia alakult ki köztem és ezen újlipótvárosi kapu között. Gyorsan nyomtam egy satuféket. Mert meg kell az ilyesmit örökíteni, de iziben! A mögöttem gyalogolók méltatlankodtak, hogy miért nem indexelek. De hát ez már csak így megy. Faragott arcok néztek le rám. Ha kicsit nagyobbak lennének, az egyikre feltenném a napszemcsimet. Mert nem lehet a világot és a művészetet mindig olyan komolyan venni. Lehet, hogy később egy gyerek méretűvel azért kipróbálom majd! De addig is a békebeli pufók arcocskákat megmutatom. Annyira szeretem ezt a várost!

Az volt a mai nehézség ebben, hogy gyönyörű volt a város, jöttek szembe mások is bringával nálam pedig a kosárban ott volt egy laptop meg csomó nehéz tereptárgy (ami persze húzta a kormányt) és próbáltam egyszerre videózni, mosolyogni és kormányozni is;)) no de meglett!

Ma ismét monszun volt

Próbáltam átkelni a saját utcámban, de kis patak alakult ki. Csak nem akart szűnni a felhőszakadás. Nagyon remélem, hogy a jövő héten tudunk sétálni és nem lesz ilyen rémes!

Ott talàltam ezen romantikus kaput. Mintha egy olasz kisvárosban járnék úgy fest a kis macskaköves utcában.

A régi óvodám felé sétáltam a minap

%d bloggers like this: